Tél, tavasz, nyár, ősz és újra tél

Avagy 2012 dióhéjban.

Nem szeretek facebookolni valamiért, pedig a másik oldalról olyan jó látni, hogy otthon felejtett barátaink milyen klassz dolgokkal múlatják az időt. Mi pedig csak el vagyunk tűnve...

Íme az események, amik megérdemeltek volna egy-egy posztot:

Lediplomáztam!!! Jéj, vagy inkább jáj :) Nem szívesen gondolok bele. Életem egyik legrettenetesebb éjszakája volt (az érettségi előtti még versenyképes). Daninak és Anyuéknak félek ez vezet...

A kínlódáson kívül azért volt értelme is: összehozta a családot (halványan dereng a reggeli kupaktanács arról, hogyan toloncoljanak be a vizsgaterembe és ki mikor kinek telefonál napközben), és felfrissítette szunnyadó matektudásomat, aminek később jó hasznát vettem. Meg persze most már mondhatom azt, hogy matematikus vagyok! :) Ráadásul alkalmazott!

Nos igen. A fenti államvizsga röpke 2 hónap tanulásba került, tehát a biztosítónál felmondtam, illetve nem hosszabbítottam velük szerződést. Februárban tehát újra munka nélkül voltam, ami nem tartott sokáig. A régi cégem is visszavett volna, de kaptam egy új lehetőséget és nem tudtam nem élni vele.

Egy pénzügyi szoftver-fejlesztő cégnél vagyok azóta is tesztelő. Ez életem eddigi legdurvább munkája. Állandó határidők, van hogy egy héten több "release" is van (amikor kijön a szoftver egy új verziója), kemény (orosz!) főnökök, túlóra és kevés fizu. De itt van a Belvárosban! :) És állati jók a pénzügyi matekos tréningek! Kár, hogy a napi munka nagy részének nem sok köze van a matekhoz. A kollégák nagyon jó fejek, és a világ minden tájáról valók. Csináltam is tavaly egy ál utazási magazint a csapatról.

A csodás új munkámmal eleinte nehéz volt összeegyeztetni a többi elfoglaltságomat: kórus, templom, szerepjáték. Ráadásul egy kollégnőm meggyőzött, hogy járjak vele Yogalatesre (Yoga+Pilates).

A kórussal tavaly másodikok lettünk egy kórusversenyen, a templomban oszlopos tagja lettem a Taize groupnak - már nem csak énekelek, hanem néha klimpírozok is a fél 8-as misén, szerepjátékon pedig gyönyörűséges új figuráinkkal (amit Dani tervezett!) trükkös módon legyőztünk egy sárkányt.

Ennél sűrűbb már csak a nyár volt. Májustól szeptemberig 6 alkalommal voltak vendégeink. Nem mondom, fárasztó volt, de cserébe rengeteg közös élménnyel lettünk gazdagabbak. Egész más így egy hétig együtt lakni a barátokkal, mint otthon egy-egy órára beülni sörözni vagy átugrani egymáshoz. Mindenfele jártunk: Lolával megcsináltuk végre a Glendalough körüli túrát, Szaszával a Brayhead tetejéről néztük a légiparádét, Anyuékkal Connemaraban autókáztunk, a többiekkel pedig Howth-on kirándultunk. Nekem a külföldi utazás ezévben kimaradt, de Dani ismét volt Svájcban és Amerikában, nelkülem :(

Akármennyire is szomorú, meg kell emlékezzek még itt két sikertelen lombikprogram-ról, amik után az orvosok gyakorlatilag lemondtak rólunk. Egy ilyen hír megemésztése nyilván nem megy egyik napról a másikra, de most már eljutottunk odáig, hogy komolyan fontolgatjuk az örökbefogadást.

Örömteli hír viszont, hogy Dani újra nagybácsi lett! Ráadásul a kis Szofi ördögien hasonlít rá. Nem csak kinézetre... :)

Befejezésül még álljon itt egy link Daniék első helyezett PyWeekes játékáról, a 2012-es NaNoWriMo alkalmával írt regényéről, a Karácsonyra készített különleges CD-ről (a család természetesen el volt olvadva :)), valamint egy kép Anyu 60. születésnapjáról!

Ősz

Annak, hogy elég ritkán jut eszünkbe ide írni, előnye, hogy már csak a lényegre emlékszünk. Én talán még arra se! Az őszről az maradt meg, hogy voltunk Tenerifén!

(Még egy csomó kép.)

Úgy kezdődött, hogy Bea apujának novemberben volt a 60. születésnapja. Erre anyósom egy titokzatos meglepetésutat szervezett: Tenerife dublini átszállással. Dublinban nálunk töltöttek egy nagyon rövid éjszakát (talán éjféltől kettőig alhattunk), de James még ott sem sejtette a végcélt. És hogy mi is velük megyünk, azt is csak akkor tudta meg, amikor engem talpon látott hajnalok hajnalán.

Fantasztikus a sziget! Azt hittük, egy végtelen strand az egész, és hogy novemberben már biztos hideg lesz úszáshoz, de majd sokat kártyázunk. A kártyázásban igazunk lett. De még rendesen lehetett napozni, az óceán meleg volt, és a sziget sokkal többet tud, mint gondoltuk! Egy óriási vulkán van a közepén: Teide, Spanyolország legmagasabb csúcsa. Ennek hatására minden csupa lenyűgöző táj és kő alakzat. A Teide egy fiatal vulkán és amikor kiemelkedett a tengerből, három régi vulkán szigetét egyesítette egy szigetté. A régi szigetek világa még most is kicsit elkülönül. Az egyiket például őserdő borítja, ami öregebb, mint Teide. Jó, nem csinálok Wikipédiát a blogból!

De az állatkertet (Loro Parque) muszáj megemlíteni! Nem vártam tőle sokat, egy kis sziget állatkertje nyilván nem kelhet versenyre fővárosok állatkertjeivel... De szerintem a legjobb állatkert, amit eddig láttam! Delfinek ugrálnak át karikákon, gyilkos bálnák locsolnak le, egy fehér és egy csíkos tigris pofozkodik, papagájok bicikliznek, száz pingvin billeg egy mélyhűtött akvárium jégtábláján... És minden állat boldognak látszik. Sokan szabadon mászkálnak.

Köszönet az RCI-nak a pazar tengerparti szállásért.

Nyár

Az idei nyár nem kezdődött valami jól: hazaérve otthonról (?!) eső és hideg fogadott bennünket, ami eltartott 2-3 hétig. Brrrrr.

Ezt tanúsíthatják a júniusi Google barbeque-n készült képek is.

A kóruspróbákat, nyári szünet lévén lecseréltem szerepjátékozásra. Igen, jól látjátok, végleg elgeekesedtem. Dani 3 kollégájával együtt minden héten aprítjuk a szörnyeket azóta is. Én egy jól megtermett papnő vagyok, míg Dani egy félig démon arisztokrata tolvaj :)

A bridzselést szintén hanyagoltuk, helyette felavattuk párszor a ping-pong asztalt az új Google irodában. És hogy a heti éneklés adagom meglegyen, oszlopos tagja lettem a Taizé csoportnak egy közeli plébánián. Minden vasárnap a fél 8-as misén játszunk.

A fenti elfoglaltságok mellett még egy állandó progromom lett: az elmúlt 3 hónapban heti rendszerességgel látogattam a termékenységi klinikát itt a szomszédban. Belekezdtünk egy lombikprogramba, ami sajnos nem végződött túl jól, de persze lehetett volna rosszabb is. Méhen kívüli terhes lettem :(

Ez a kedvenc képem Daniról, amint épp azt várjuk, hogy a nővérke (nem a gólya) meghozza egy kis fiolában a babákat.

Mivel az iménti projekt erősen idekötött bennünket, nyaralni is Írországba "mentünk". Hogy azért az otthoniakkal is találkozhassunk, midenkit idehívtunk, és szerencsére többen éltek is a lehetőséggel.

Elsőnek Anyósom látogatott el hozzánk és meghozta a jó időt. Ez ideát azt jelenti, hogy eltűnnek a felhők és a hőmérséklet eléri akár a 25 fokot. Mivel a páratartalom, a szél és egyéb tényezők teljesen eltérnek a kontinentálistól, a 25 fok itt igazi kánikula, az ember boldogan megmártózik a 15-16 fokos óceánban is, ha úgy adódik.

Mi is ezt tettük. Meglátogattuk Daniék egy nagyon régi barátját Donegal megyében a nyugati parton. Donall echte ír, beszéli is a nyelvet, meg még vagy 5 másikat. Ő vitt el minket a Slieve League szikláihoz, ami legalább akkora élmény volt, mint a jóval híresebb Moher sziklák, ahol tavaly előtt jártunk.

Anyósom után Nici és Matyi vendégeskedtek nálunk egy hétig. Velük a hétvégi program a Kilbeggan whiskey főzde feltérképezése volt - mind geográfiai, mind gasztronómiai szempontból. A főzde nagyon takaros régi épület eredeti berendezési tárgyakkal, de van ma is működő modern része. A kóstolásnál azt hiszem a Connemara whiskey nyerte el leginkább a tetszésünket. Vasárnap még ellátogattunk Braybe a nyári fesztivál alkalmából, ahol Danival fejjel lefele néztük a légiparádét :)

Utolsóként Anyu és Apu érkeztek augusztus elején, szintén egy hétre. A hosszú hétvégén tettünk egy hosszú kirándulást a szomszédos Észak-Írországba, ahol a határátlépést sorompó helyett az autópálya sebességkorlátozó táblái jelzik: 100 helyett hirtelen 60-ra váltanak. Ennek oka, hogy odaát mérföldet használnak, de eltelt kis idő, mire erre rájöttünk :)

Fő célpontunk az északi partvonal volt, olyan nevezetességekkel, mint Dunluce középkori vára, az Óriások átjárója (ld. a képen), meg a Carrick-a-Rede függőhíd. Út közben láttunk sziklás partokat, óriás sirályfiókát, vadregényes erdőt. Másnap a belfasti közlekedési múzeumba igyekeztünk, hogy Danit lefényképezhessem egy igazi DeLoreannal.

Tavasz

Igen tudom, hogy már ősz van, meg hogy kb egy éve nem írtam. Ezért most két rövidke beszámoló következik - sok képpel - arról, hogy mivel ütöttük el eddig az időt. Van abban némi igazság, hogy az ember akkor ír a naplójába sokat, ha valami nincs rendben. Vagyis a gondtalan időszakokról nem lesz bejegyzés. Ezt szeretném most ellensúlyozni.

Lassan 1 éve már, hogy a Friends First Biztosítónak dolgozom, mint aktuárius elemző. Egyedi titulusomat annak köszönhetem, hogy az IT szoftver fejlesztő csapat tagja vagyok, nem "igazi" aktuárius, bár az ő munkájukat végzem. Sokat köszönhetek ennek a munkának: sikerélményt, munkatapasztalatot, nyelvtudást és barátokat. Íme egy kép kedvenc lengyel kollégáimról (balról jobbra Aneta, Faris, én és Rafal).

Visszatérve a tavaszra a fenti barátokkal sokat lógtunk együtt. A paintballozáson túl rendszeresen bridzseltünk és zenéltünk. A nemzetközi ebéd projekt is folytatódott, svéd és cseh kajákat kóstoltunk Dani kollégái jóvoltából. A kórussal áprilisban addigi pályafutásunk legszínvonalasabb koncertjét adtuk a Five Lamps fesztivál keretében. Másnap Danival elrepültünk Rómába, hogy megnézzük milyen, meg hogy találkozzunk Gyulával és Erzsivel.

Én továbbra is szerelmes vagyok a városba, minden utcája műemlék, egy igazi időutazás. A többiek azóta is szivatnak a túlzott lelkesedésem miatt, a "rom" szót igyekszem nem használni előttük :) De most mondjátok meg, nem gyönyörűséges! Ez itt Ostia Antica, egy igazi ókori város, vagyis ami maradt belőle. Egy egész napot el lehet barangolni a kb 1 km2-nyi területen. Az utcákon és középületeken túl egy kis színház, több fürdő és egy latrina romjai is fellelhetők.

Rómán kívül városnézésre még májusban adódott némi alkalmunk, amikor is Rékus barátnőm esküvőjére ugrottunk haza. Remek idő volt és kicsit úgy jártuk Budapestet, - persze ügyintézés céljából - mint a turisták.

Végezetül álljon itt egy kép az idei Szent Patrick napról, amit ezen vicces manó kalpagok megvásárlásával ünnepeltünk. Sajnos az egyik kalap az esti kocsmázás során elveszett, a másikat pedig leöntötték sörrel, de jó multaság volt.

Cheers!

Hol a blog?

Több oka is van, hogy az elmúlt hónapokban nem írtunk. Egyrészt nem vettük észre, hogy több hónap is elmúlt. Másrészt pedig...

Bea félig bolgár félig iraki lengyel kollégája, Faris beszervezett minket egy barátja malmának meglátogatására. Előtte pedig a szinte teljesen lengyel társasággal elmentünk paintballozni. Az első pár menetben legtöbben alig engedték fel a ravaszt (még nem szembesültek a töltényárakkal), így a félidei szünetben már fantasztikusan tarkák voltunk. Ekkor készült rólunk egy csoportkép, és úgy gondoltuk, majd ha ezt sikerül beszerezni, akkor írunk blogbejegyzést a háború legizgalmasabb pillanatairól. Sajnos ez a kép még mindig nincs meg.

Azért leírom, hogy nagyon élveztük a lövöldözést! A második félidőben elkezdett szemerkélni és a lövészárkok sarában csúsztunk-másztunk, de estére a kocsmában már minden megpróbáltatás hőstörténetté vált. Bea fő hőstette, hogy amikor egy domb tetején álló erődöt ostromoltunk, bajtársaival megtisztította az erőd egyik oldalát, majd körbe ment és hátulról lepuffantott két meglepett védőt a másik oldalon.

Az én hőstettem a legutolsó csatához kapcsolódik. Az utolsó előtti menetben mi támadtunk a domb aljáról és végkimerülésig rohangáltam fel és le, hiszen ezután már csak a visszavágó volt hátra, ahol az erőd páholyából lövöldözhetem majd az ostromlókat. Sokan ellőtték viszont az összes golyójukat és ki kellett egyenlíteni a csapatok létszámát... Így kerültem újra a domb aljára. De becsülettel küzdöttem. Még tíz másodperccel a játék vége előtt is kiugrottam a fedezékből és a zászlót megragadva a fenekemen csúsztam le a völgybe öt pontért!

Ezekhez hasonló sztorikkal licitáltunk egymásra este Kilkenny egy kocsmájában és másnap megnéztük a kastélyt. Erről van viszont egy pár kép, úgyhogy betettem egyet. Tehát ez történt március 12–13-án és innen fogjuk megpróbálni utolérni magunkat a blogolással.

Jégvár Szélhegyen

A Lucának Karácsonyra írt mesét lefordítottam angolra is, hogy virtuális ajándékot adjak kollégáimnak (sokuknak van pici gyereke), és mostanra odáig fajultak a dolgok, hogy kiadtam egy "on-demand" nyomdában! Én már vettem is egy példányt, hogy meggyőződjek róla, hogy minden jól néz ki, és nagyon mutatós!

Pár dolgot átvariáltam most (például feljebb tettem a feliratot a címlapon), és a megszületett második kiadást tudom ajánlani mindenkinek:

• magyarul (pdf, borító)
• angolul (pdf, borító)

És a könyvírást is tudom ajánlani — remek illata van egy saját könyvnek! Annyi tehetsége mindenkinek van, hogy valami személyeset és szeretnivalót összeeszkábáljon.

Roscommon

Február első hétvégéjét Roscommonban töltöttük, pihenéssel. De még előtte elmentünk színházba Conorral (kollégámmal), és megnéztük a The Field című klasszikus ír színdarabot a baloldalt derengő színházban.





Roscommon egy nagyon kicsi város. Nem hiszem, hogy van Magyarországon ilyen kicsi város. 4000-en laknak ott, de van jópár cipőbolt, étterem, szálloda, féltucat kocsma, park, várrom, hattyúk, templomrom... Elvileg megyeszékhely is. De olyan pici!

Sokmindent csináltunk, de tartok tőle, hogy nem igazán elmesélésre érdemes dolgokat. Hogy egy példát mondjak, ettünk hamburgert.