- Manhattanből maradt képek
- Szombaton a Yosemite parkban nyűgöztek le a fák
- Hétfőn megnéztem végre San Franciscot
Bea pedig leadta és megvédte a diplomamunkáját! Tattarattara!
2010. január 20., szerda
Fényképek
2010. január 11., hétfő
Helló San Francisco!
A 15:30-as géphez 8:00-kor keltem. Kicsit elskype-oltam az időt, de 13:00-kor sikerült elhagynom a hotelt. Az volt a tervem, hogy metróval és reptéri vasúttal megyek, amit összesen egy órának jósolt a weboldal. Gondoltam még egy reggeli is belefér és bementem egy McDonald'sbe, hogy azt is kipróbáljam. Nagyon érdekes. Gyorsan befaltam mindent, lementem a metróba, kitaláltam, hogy melyik irány lesz a jó, útbaigazítottam két utastársamat és vártam egy csomót.
13:30-kor már sínen voltam. A hangosbemondóból megtudtam, hogy egy szakaszon (ami gyakorlatilag egész Brooklyn) metrópótló buszok járnak. Ha jobban meggondolom, itt kellett volna leszállnom és taxival kimenni a reptérre. Mert fél óra metró után Brooklynban voltam, ahol egy fia taxi nincs (sokkoló látvány ez Manhattan után, amikor másfél óra múlva felszáll a gép). Itt bepréselődtem egy buszba, ami fél óra múlva letett valahol. Meglehetősen aggódva követtem a tömeget és megtaláltam a nekem való metrót. Ez úgy egy fél óra alatt kivitt a reptéri vasúthoz. Itt már (fél órával felszállás előtt) kezdtem izgulni. A reptéri vasútra felszállva kiderült, hogy ez körbe megy az összes (8) terminálon és egy kifüggesztett táblázatból kiderült, hogy az én gépem a 8. terminálról megy persze. Már minden remény elhagyott.
15:29-kor máris a reptéren voltam. A gép jóindulatúan egy órás késésre volt kiírva! Gyorsan szaladtam becsekkolni, de a gép egy olyan cetlit köpött ki nekem beszállókártya helyett, hogy "galiba: kérdezzen meg egy embert". Megkérdeztem és beállított egy sorba. Ami nem mozdult.
16:00 körül sorra kerültem, kaptam beszállókártyát, futottam, szaladtam és pont akkor kezdődött a beszállás, amikor odaértem. Így utaznak a profik!
Tehát a McDonald's!
Már ahogy beléptem sokkolt a lift-zene. Alig voltak páran, és miután megkaptam a "quarter pounder with cheese"-emet észrevettem, hogy rajtam és a személyzeten kívül mindenki 60 fölött van. A meki itt ilyen nyugdíjasklub lehet? Vagy csak vasárnap délelőtt rendes ember a szombat estét heveri ki? Mindenesetre Dublinban ettem már "royale with cheese"-t, úgyhogy Tarantino büszke lehet rám.
13:30-kor már sínen voltam. A hangosbemondóból megtudtam, hogy egy szakaszon (ami gyakorlatilag egész Brooklyn) metrópótló buszok járnak. Ha jobban meggondolom, itt kellett volna leszállnom és taxival kimenni a reptérre. Mert fél óra metró után Brooklynban voltam, ahol egy fia taxi nincs (sokkoló látvány ez Manhattan után, amikor másfél óra múlva felszáll a gép). Itt bepréselődtem egy buszba, ami fél óra múlva letett valahol. Meglehetősen aggódva követtem a tömeget és megtaláltam a nekem való metrót. Ez úgy egy fél óra alatt kivitt a reptéri vasúthoz. Itt már (fél órával felszállás előtt) kezdtem izgulni. A reptéri vasútra felszállva kiderült, hogy ez körbe megy az összes (8) terminálon és egy kifüggesztett táblázatból kiderült, hogy az én gépem a 8. terminálról megy persze. Már minden remény elhagyott.
15:29-kor máris a reptéren voltam. A gép jóindulatúan egy órás késésre volt kiírva! Gyorsan szaladtam becsekkolni, de a gép egy olyan cetlit köpött ki nekem beszállókártya helyett, hogy "galiba: kérdezzen meg egy embert". Megkérdeztem és beállított egy sorba. Ami nem mozdult.
16:00 körül sorra kerültem, kaptam beszállókártyát, futottam, szaladtam és pont akkor kezdődött a beszállás, amikor odaértem. Így utaznak a profik!
Tehát a McDonald's!
Már ahogy beléptem sokkolt a lift-zene. Alig voltak páran, és miután megkaptam a "quarter pounder with cheese"-emet észrevettem, hogy rajtam és a személyzeten kívül mindenki 60 fölött van. A meki itt ilyen nyugdíjasklub lehet? Vagy csak vasárnap délelőtt rendes ember a szombat estét heveri ki? Mindenesetre Dublinban ettem már "royale with cheese"-t, úgyhogy Tarantino büszke lehet rám.
2010. január 8., péntek
Jó utat!
Kedves Dóri és Lipi!
Jó utat és élményekben gazdag kinntartózkodást kívánok nektek.
Azt hiszem ez a darab volt eddigi közös pályafutásunk csúcspontja.
Helló New York!
Bocs hogy ilyen rég nem írtunk! A mai napot megelőzően nem volt netünk Dublinban. Most már van, csak én nem vagyok ott. Viszont itt vagyok! New Yorkban! És vasárnap megyek San Franciscoba!Miről maradtak le blogunk lelkes olvasói 2009-ben?
Karácsonyra kivettem életem első szabadságát, kaptam egy Nexus One-t, Beát valamennyire sikerült meglepni egy meglepetéspartival szülinapján, sokat ukuleléztünk, Szárligeten karácsonyoztunk, ahol iszonyatos finomakat ettünk és végre viszontláttam már csak Skype-ról ismert szeretteimet. Ezután sokat hegedültünk és ajándékokkal megrakva pompás sapkámban Beát kicsit megelőzve visszajöttem Dublinba, ahol a Golf-áramlatot elterelő delfin-terroristáknak köszönhetően fehér Szilveszterünk volt. Pár óra múlva pedig már az Atlanti-óceán felett néztem ahogy John Travolta eltérít egy metrót.
És milyen New York?
Mintha a filmvászonról lépett volna le! És ha már filmvászon, megnéztük az Avatart, ami annyira látványos, hogy az ember meg se tudja mondani, hogy volt-e sztorija vagy nem, mert nem arra figyelt.
Manhattanről azt hinné az ember, hogy szupermodern steril üveg és acél felhőkarcolók. De nem, karbantartottságra tiszta Budapest. Az aszfalt toldozott foldozott, a házak magasak, de sokon látszik, hogy elég régi (viszont sok nagyon ízléses), vannak elegáns éttermek, de legalább annyi késdobáló hangulatú büfé is van (ahol egyébként nem röpködnek a kések — nekem úgy tűnik, hogy itt is marha nyugisak az emberek) és minden sarkon hotdogos vagy gyrosos lakókocsi parkol.
Hétvégén még lesz egy kis időm várost nézni, de már lehet, hogy mindent kipipálhatok. Voltam a Times Square-en, a Central Parkban, a Broadwayen, a Wall Streeten és Chinatownban, csomószor hallottam az utcán, hogy "and I was like oh my gosh", ettem key lime pie-t, tater totot, popcorn rice-t, French toastot, pork slidert és vettem a Times Square-en hotdogot. A legfontosabb felfedezésem, hogy igaz, hogy egyfolytában hamburgert esznek, de ez olyan, mint azt mondani, hogy az olaszok egyfolytában tésztát esznek. Rengeteg különböző ételük van, ami valami rendes kaja (mondjuk gombapaprikás kecskesajttal és friss zöldségekkel) és köretnek kapsz hozzá egy hamburgert sültkrumplival. Akinek elég laza az állkapcsa megeheti hamburgernek, de késsel villával már teljesen ott tartunk, mintha egy főzeléket ennél fasírt feltéttel és zsömlével, csak mi nem hívjuk tökfőzelékburgernek.
A fenti kép a Google tetejéről van (véletlenül rossz liftbe szálltam és a 15. emeleten találtam magam), ez pedig a menza kilátása. Legközelebb San Franciscoból jelentkezem!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)