Jégvár Szélhegyen

A Lucának Karácsonyra írt mesét lefordítottam angolra is, hogy virtuális ajándékot adjak kollégáimnak (sokuknak van pici gyereke), és mostanra odáig fajultak a dolgok, hogy kiadtam egy "on-demand" nyomdában! Én már vettem is egy példányt, hogy meggyőződjek róla, hogy minden jól néz ki, és nagyon mutatós!

Pár dolgot átvariáltam most (például feljebb tettem a feliratot a címlapon), és a megszületett második kiadást tudom ajánlani mindenkinek:

• magyarul (pdf, borító)
• angolul (pdf, borító)

És a könyvírást is tudom ajánlani — remek illata van egy saját könyvnek! Annyi tehetsége mindenkinek van, hogy valami személyeset és szeretnivalót összeeszkábáljon.

Roscommon

Február első hétvégéjét Roscommonban töltöttük, pihenéssel. De még előtte elmentünk színházba Conorral (kollégámmal), és megnéztük a The Field című klasszikus ír színdarabot a baloldalt derengő színházban.





Roscommon egy nagyon kicsi város. Nem hiszem, hogy van Magyarországon ilyen kicsi város. 4000-en laknak ott, de van jópár cipőbolt, étterem, szálloda, féltucat kocsma, park, várrom, hattyúk, templomrom... Elvileg megyeszékhely is. De olyan pici!

Sokmindent csináltunk, de tartok tőle, hogy nem igazán elmesélésre érdemes dolgokat. Hogy egy példát mondjak, ettünk hamburgert.

Mr Bajusz színre lép!

Kicsit elhanyagoltuk a blog vezetését, de most megpróbáljuk behozni a lemaradást! Lássuk mi történt mostanában... Pénteken voltak az ír választások és ma este lesz az Oscar-gála. A kettő között az Amica Voce lánykar karaoké estjén mutattam be a bajszomat.

Múlt hétvégén pedig kollégáimnak tartottunk magyar-napot. Én magyar pálinkával itattam őket, Bea pedig csülkös bablevessel és túrógombóccal vette le őket a lábukról. A kettő közé egy Üvegtigrist is beiktattunk.

Bizony, ilyen eseménydúsak a napjaink! De mindjárt írunk még...