Úgy kezdődött, hogy Bea apujának novemberben volt a 60. születésnapja. Erre anyósom egy titokzatos meglepetésutat szervezett: Tenerife dublini átszállással. Dublinban nálunk töltöttek egy nagyon rövid éjszakát (talán éjféltől kettőig alhattunk), de James még ott sem sejtette a végcélt. És hogy mi is velük megyünk, azt is csak akkor tudta meg, amikor engem talpon látott hajnalok hajnalán.
Fantasztikus a sziget! Azt hittük, egy végtelen strand az egész, és hogy novemberben már biztos hideg lesz úszáshoz, de majd sokat kártyázunk. A kártyázásban igazunk lett. De még rendesen lehetett napozni, az óceán meleg volt, és a sziget sokkal többet tud, mint gondoltuk! Egy óriási vulkán van a közepén: Teide, Spanyolország legmagasabb csúcsa. Ennek hatására minden csupa lenyűgöző táj és kő alakzat. A Teide egy fiatal vulkán és amikor kiemelkedett a tengerből, három régi vulkán szigetét egyesítette egy szigetté. A régi szigetek világa még most is kicsit elkülönül. Az egyiket például őserdő borítja, ami öregebb, mint Teide. Jó, nem csinálok Wikipédiát a blogból!
De az állatkertet (Loro Parque) muszáj megemlíteni! Nem vártam tőle sokat, egy kis sziget állatkertje nyilván nem kelhet versenyre fővárosok állatkertjeivel... De szerintem a legjobb állatkert, amit eddig láttam! Delfinek ugrálnak át karikákon, gyilkos bálnák locsolnak le, egy fehér és egy csíkos tigris pofozkodik, papagájok bicikliznek, száz pingvin billeg egy mélyhűtött akvárium jégtábláján... És minden állat boldognak látszik. Sokan szabadon mászkálnak.
Köszönet az RCI-nak a pazar tengerparti szállásért.
