Kerry megye

Éljen május elseje! Avagy "First of May" Jonathan Coulton módra?

Eme szép tavaszi napon az itthoni punnyadásból végre nekivágtunk a vad délnek. Na nem a fent említett pikáns célzattal, hanem inkább megmozgatni fáradt tagjainkat, no meg a hangszálainkat.

A zenei karrierem azt hiszem elég jól alakul eddig idekinn. A magyar kórussal remek darabokat énekelünk (főleg XX. századi magyar kórusműveket) és úgy tűnik van is ránk kereslet. A nagykövetségen rendszeresen fellépünk és templomi felkéréseket is kapunk. Valamint idén május elsején a neves cork-i kórusfesztivál meghívott vendégei voltunk.

Cork Dél-Írország központja. Valójában egy kisváros, központiságát hangsúlyozandó, reptérrel, amit az utazási idő minimalizálása érdekében ki is használtunk. (Na meg hogy a havi 2 repülőutam meglegyen...) A saját koncertünk után még benéztünk az esti kórusversenyre is, csak hogy ne bízzuk el magunkat.

A kirándulás java azonban még ezután következett. A cél ugyanis Killarney volt, Kerry megye központja - egy még kisebb város csodás nemzeti parkkal. Mivel Corkban lekéstük a buszt (a gonosz sofőr nem fogadta el az interneten vásárolt buszjegyet Dani telefonjáról, a kinyomtatással pedig nem várt meg minket) kicsit késve értünk Killarney-ba, így aznap már nem tudtunk elmenni buszos túrára, viszont útbaesett egy biciklikölcsönző, ahol meggyőztük a tulajt, hogy csak miattunk kicsit tovább maradjon nyitva.

Ha bárki tervez kirándulást erre a vidékre, csak ajánlani tudom a bringát. Valószínű ez Írország többi vidékére is igaz. Mivel a táj csak mérsékelten dimbes-dombos (kb mint otthon) és a távolságok sem nagyok, ez tűnik ideális túraeszköznek. Killarney esetében azért nyertünk vele sokat, mert a nemzeti park durván 10 percre volt bicajjal a városközponttól, és egy délután alatt be tudtuk járni anélkül, hogy átrohantunk volna rajta.

Hogy miért ezt tartják Írország egyik legszebb vidékének, arról beszéljenek a képek. Tavak, hegyek, vízesések és mesebeli erdő váltogatják egymást. Mindehhez virágok és madárcsicsergés. Igazi idill.

Ehhez képest kissé csalódás volt másnap busszal bejárni a megye többi részét (azért persze szép volt az is). Ha lett volna több időnk, biztos körbetekerjük a Kerry Ringet is. Ha minden igaz nyár végén újra jövünk ide, ráadásul bicajtúrázni, úgyhogy ami kimaradt, még bepótolhatjuk.

A visszautunkat elhamvazta az Eyjafjallajökull (ejtsd: ejjafjatlajökutl), úgyhogy vonatoztunk. (Egy repülőút minusz - mi lesz így a rekordommal?) Ákos kollégám (vagyis volt kollégám), aki épp itt volt látogatóban még megnézte a Dingle félszigetet és a Moher sziklákat ködben.

A zenei karrieremre visszatérve a tegnap debütáltam, mint kántor. Van egy kis kápolna a belvárosban, ahol minden hónap 2. vasárnapján magyar nyelvű misét mond egy ír atya. És ír hagyományoktól eltérően (ha van is orgona egy templomban, akkor se nagyon használják) van orgonazene, hála egyik kórustársamnak. Ő vett rá, hogy kezdjek el újra gyakorolni, amihez már csak egy zongora kellett. Daninak persze több se kellett, mindjárt rendelt egyet. (Kezdem azt hinni, hogy hangszermániás. Lassan boltot nyithatunk a készleteinkből.) Nagyjából ez az utolsó tárgy, amit el tudtam helyezni ezen a 40 négyzetméteren, de rendkívül boldog vagyok, hogy 3 év után végre ismét van min játszanom. Jipí!