FAQ n+1

Immáron 13 hónapja, hogy Dublinba helyeztük a főhadiszállást. Már-már őslakosnak monhatnók magunkat. Hogy a szokásos havi bejegyzésünk meglegyen, gondoltam válaszolok a sokatok által feltett: "Hogyan töltöttem-töltöm az időmet unatkozó háziasszonyként?" kérdésre.

Az elmúlt évet 4 részre bontanám:

1. Ősz - Költözés és egyéb viszontagságok

Izgalmas dolog egy ismeretlen városba jönni és megpróbálni boldogulni. Találni egy jó kis lakást - ez elsőre sikerült, megtanulni kiismerni magad a környéken - a legjobb boltot egy hónapja fedeztem fel, valamint elintézni egy jó adag elintéznivalót, hogy a bürökraták is örüljenek.

Nekünk az internet beszerelése bizonyult a legnehezebb feladatnak. Így amikor nem Budapesten voltam, naponta mentem a Google-be netezni, és ha már ott voltam, ebédelni meg csocsózni :)

A kiköltözésünk híre gyorsan terjedt, és sokan eljöttek meglátogatni bennünket. Peti barátomék Hollandiából egy konferenciára érkeztek. Velük voltunk Newgrange-ben, majd Anyuék következtek, akikkel elutaztunk nyugatra, a Burren vidékére, ahol először életemben a híres-nevezetes Moher szikláknál láttam meg az óceánt.

Dani gimis barátja, Zsombor Jonathan Coulton koncertje miatt tévedt erre, és ha már itt volt, elvittük egy kis buszos körútra a Wicklow hegységbe. Kedves "albérlőmmel", Greggel pedig a Guinness sörfőzdét és a Croke Park stadiont látogattuk meg. Valamint szemtanúi voltunk egy igazi "try"-nak rögbi meccsen.

Utolsónak Anyósom és Sógornőmék látogattak ki, akikkel a várost jártuk a hideg decemberben.

2. Tél - Dani Amerikában

A december nagy részét Budapesten töltöttem. Ez volt a 3. utam haza. Egy-egy ilyen látogatás azzal jár, hogy bár próbálok a lehető legtöbb családtaggal, baráttal találkozni, mégis mindig az a vége, hogy senkivel sem sikerül elég időt tölteni :(

Januárban Danit a munka New York-ba, majd San Francisco-ba szólította, ahova komoly fejtörés után úgy döntöttem, hogy nem kísérem el, hanem helyette 2 hétig Dublinban gubbasztok egyedül és pontot teszek a szakdolim végére. És ez így is történt.

A tél további része az orvosokról szólt. Ismét Budapesten.

3. Tavasz - Tanulni, tanulni, tanulni

A tavaszt egy londoni kiruccanással kezdtük és egy dél-írországi kirándulással zártuk. Közben próbáltam az államvizsgára készülni, végeredményben sikertelenül :(

Hogy miért szállt inamba a bátorságom azt nehéz ép ésszel megmagyarázni. Mindig is ilyen voltam - túlzottan félek a kudarcoktól. Nem mondom, hogy az alatt a két hónap alatt, amim volt rá, nem néztem végig pár matematikához aligha köthető sorozatot (sajnos nem a Gyilkos számok a kedvencem :)) és a vadiúj zongorám sem mozdította előbbre a dolgokat, de még így is sokat tanultam. Csak azt hiszem azt felejtettem el, hogyan kell megjegyezni, amit elolvastam...

4. Nyár - Hogyan tovább?

Az "eredeti terv" kudarcba fulladt, se diploma, se baba :( Első lendülettel tehát feltöltöttem az önéletrajzomat pár állásközvetítő cég oldalára, hátha.

Nyaralni természetesen Magyarországra mentünk, majd voltak ismét látogatóink, Áronék és Madirék. Az augusztus végi bicajtúrát ki kellett hagyjuk, mert a bal térdem beadta a kulcsot - hiába, 30 fölött mit várjon az ember... :) Ekkor kezdetem el komolyabban aggódni, hogy hogyan tovább.

A szeptember ismét az orvosok jegyében telt. Most már két fronton ostromolom őket: Dublinban és Budapesten. Az nehezíti legfőképp a dolgokat, hogy nem feltétlenül van egyetértés közöttük. Most úgy néz ki, egy hónap múlva be kell feküdjek 2 napra Dublinban egy kórházba, hogy tüzetesebben is megvizsgáljanak. Az itteni doktornő sajnos nem olyan optimista, mint az otthoniak - szerinte lehet, hogy mégis lombikbébi programra lesz szükségünk.

Mindeközben az önéletrajzom jó kezekbe került és csodával határos módon munkát kaptam. Egyelőre még csak egy hónapra. Ha az első 2 hétben megállom a helyem, meghosszabbítják 3 vagy 6 hónapra.

Izgalmas heteknek nézek tehát most elébe és egyelőre nem merek tervezni. Lássuk meg előbb, mint mondanak a munkaadóim és az orvosaim. Drukkoljatok!