Dublini nyár

Ragyogó napsütéses idő van már hetek óta. Bea is végre megunta a zivataros Budapestet és visszarepült Dublinba. Pont jókor, mert pénteken rögtön egy céges barbecue muriba csöppentünk. Építettem egy gigászi hamburgert aztán búvárkodó csibéket néztünk a parkban.

Ezt végülis azért mondom csak, mert beledaraboltam a csibéket is ebbe a videólevesbe:



Ami nem madár benne, az vagy sárkánnyal vontatott kocsi vagy sárkánnyal vontatott szörf a dublini öbölben. Apály idején itt egy óriási területen eltűnik a tenger és itt sétáltunk egy nagyot miután szinte megvettünk két biciklit (valami ilyesmik). Izgalmas ezen az árterületen sétálni, mert beláthatatlan nagy és nem lehet megjósolni, hogy hol lehet száraz lábbal átkelni. Volt hogy köveken szökelltem, Bea csatlakozott a gázlómadarakhoz, sőt, egy részen a hátán csimpaszkodva sikerült szárazon átkelnem! De a legizgalmasabb az volt, ahol egy meredek szirten másztunk fel egy nagy vasdrótba kapaszkodva: